zendülő elektronok: Egy város ébredése - Luigi Russolo - Intonarumori

Tilos Rádió podcast

luigi russolo - risveglio di una citta

00:00:00 bemutatkozás, műsorismertetés

ez a tilos rádió "zendülő elektronok" nevű, új zenei műsorának első adása. a műsorban szeretném bemutatni, a hallgatókkal megismertetni, az immár több mint 75 éves elektronikus (nem tánc-) zene, mára már jelentősen szerteágazó világában elkészített műveket. terveim szerint lesz szó a kezdetekről, az aranykorról, a jelentősebb elektronikus stúdiókról, zeneszerzőkről, a világ számos országában keletkezett eletronikus, elektroakusztikus, számítógépes zenei művekről, különböző szintetizátorral készített alkotásokról, és kevésbé ismert lemezekről. a műsor nem zárkózik el a napjainkban készült elektronikus zenéktől, de nem kíván foglalkozni az elektronikus tánczenékkel, dj és party zenékkel, zajzenékkel. hogy ez sikerül-e, azt a jövő fogja megmondani. és még én is tanulhatok közben.
evvel az adással máris ellentmondásba kerülök saját magammal, a fent leírtakkal. nemsokára kiderül miért.
kezdjük az elején.
az akusztika olyan tudományág, amely mechanikai rezgések és hullámok levegőben, folyadékokban és szilárd testekben történő keletkezésével és azok terjedésével foglalkozik. alkalmazási területei közé tartozik a térakusztika, mely az épületekbe, termekbe beszűrődő vagy azokban keletkező hangok, egészséget nem károsító mértékre történő csökkentésével, valamint előadótermek, színháztermek, hangversenytermek, mozitermek esetén a terem belső kiképzéséből eredő hangtorzítás csökkentésével foglalkozik. minden hang gyakorlatilag valamilyen tárgy, anyag részecskéinek rezgésbe hozásával történik. ez lehet gitárhúr, a dob felülete, az ember hangszála, a hangszóró membránja. de lehet bármilyen véletlenül keletkező (elesés, tárgy leejtése), vagy szándékosan létrehozott (fúrás, kalapálás, szögelés, stb.) zaj. minden esetben létrejön a tárgy részecskéinek valamilyen rezgése, ami rezgésbe hozza a levegő részecskéit, és e rezgés pedig részecskéről részecskére „hanghullámként” terjed a levegőben. a hang terjedéséhez mindig szükség van valamilyen közvetítőanyagra. a közeg lehet gáz, folyadék vagy szilárd test. vákuumban nem terjed a hang.
a hang, a hangban lévő információ eredeti fizikai formájából, a mechanikai rezgésből, átalakítható más fizikai folyamattá, más jellegű információvá, majd visszaállítható eredeti formájába. ennek a leképezésnek a célja lehet a hang átvitele, rögzítése, feldolgozása, felerősítése, tömörítése stb.
az elektroakusztika gyakorlatilag a hangrezgés elektromos jellé, illetve elektromos jel hangrezgéssé alakításának témaköre. utóbbi esetben az elektromos úton (pl. elektromos hangszerekkel), létrehozott hangok, amelyek hanghullámokból állnak, erősítésével és visszaadásával foglalkozik.
napjainkra az elektronika térnyerése, jelenléte a (nemcsak) a zenében egyértelmű, magától értetődő. a hangkeltő eszközök megszólaltatása, valamely esemény hangjainak rögzítése, ezen eszközök manuális vagy távvezérlése esetén fontos szerepet kap az elektronika. az elektroakusztikus zene esetében viszont nem csak ezen műveletek történnek elektronikus úton, hanem maga a zene előállítása is elektroakusztikus berendezésekkel történik. az elektroakusztikus berendezésekkel előállított elektroakusztikus zene a megszokott zenei fogalmakkal nem értelmezhető, a korábbi notációs rendszerekkel nem írható le.

a zene eredete nem ismert. az embert kezdetek óta foglalkoztatja a környezetében keletkező hang, a létrehozható, reprodukálható hang. a zene kialakulására különböző elméletek születettek. az biztos, hogy a nagy ókori kultúráknak (egyiptom, mezopotámia, india, kína) volt már saját zenéje, de hagyományos értelemben vett komoly zeneelmélet elsősorban az ókori görögöknél jelent meg. a rómaiak átvették a görög zeneelméletét, amely hatott a középkorban is. a komolyzene mellett a görögöknél és rómaiaknál volt népi/szórakoztató zene. közben megszületett a gondolat, hogy a zenét valamilyen módon kódolják, hogy reprodukálható, előadható legyen. ugyanakkor ez behatárolta a létrehozható hangokat. egy idő után egyesek túlságosan szűknek, elfogadhatatlannak találták ezeket a kereteket. eEleinte elektronikus berendezések hiányában különböző szerkezetekkel próbálták ezen túl lépni.
a műsor, mint az elején említettem, az elektronikus zenével kíván foglalkozni, de úgy gondolom semmiképen nem lehet megkerülni a futuristákat, luigi russolot és az általa feltalált hangkeltő szerkezetet, az intonarumorit (zajintonáló).

a xx. század elején olaszországban indult el a futurista mozgalom. filippo tommaso marinetti 1909 február 20-án a "le figaro" lapjain tette közzé "futurista kiáltvány" címmel futurista manifesztumát, amelyben lényegében a háborút, a fasizmust dicsőítette, azt hirdetve, hogy "művészetünk főeleme a bátorság, vakmerőség és a felháborodás . . .".

filippo tommaso marinetti

a futurizmus hamarosan a képzőművészetben is megjelent. a futurizmus egy művészeti és társadalmi mozgalom volt, az avantgárd egyik legkorábbi, de gyorsan lefutó áramlata volt. a jövő felé forduló – és ezzel egyidejűleg a múltat élesen elutasító – művészeti irányzat, a dinamizmus és a sebesség kultuszát hirdette. kulcsfogalmai voltak még: a mozgás, a dinamizmus, az urbanizáció, a militarizmus, a nacionalizmus, az erő, a veszély, a merészség, a lázadás, a küzdelem, a lendület, a technika és a zörej. a futuristák lázadtak fel leghangosabban a tradicionális zenei intézmények és az általuk képviselt hangzásideál ellen, és követelték más, erőteljesebb, zajosabb minőségek megszólaltatását.
francesco balilla pratella olasz zeneszerző, akárcsak luigi russolo, 1910-ben csatlakozott a futurista mozgalomhoz. ekkor írta meg "a futurista zenészek kiáltványa" című művét, melyben erőteljes kritikával illette az olasz zenei életet.

francesco balilla pratella

a kiáltvány fő gondolatai:
- a fiataloknak távol kell tartani magukat a konzervatóriumoktól és azoktól függetlenül kell tanulniuk;
- akadémikusoktól és a kritikusoktól független zenei folyóiratot kell létrehozni;
- távol kell maradni a nem teljesen nyílt versenyektől;
- meg kell szabadulni a múltban született és a "jól megkomponált" zenéktől;
- meg kell szüntetni az énekesek uralmát, a zenekar bármely más tagjához hasonlóan kell kezelni őket;
- véget kell vetni minden korhű feldolgozásnak, balladának, "undorító nápolyi dalnak és szakrális zenének";
- az új műveket kell támogatni a régiekkel szemben

francesco balilla pratella - musica futurista (1912-eskiadás)

luigi carlo filippo russolo 1885. április 30-án született olasz polihisztor, futurista festő, zeneszerző és kísérleti hangszerek építője volt. 1901-ben a portograuroi gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd milánóba költözött, és elkezdett érdeklődni a művészetek iránt. talán luigi russolo volt az első zajművész. russolo a hagyományos dallamos zenét korlátozónak találta, és a zajzenét annak jövőbeli helyettesítőjeként képzelte el. russolo megváltoztatta a hallgatás perspektíváját. azzal, hogy a zajt a zene részévé tette, egy ma is aktuális gondolatot fogalmaz eg: „először az érzékszerveket hozza működésbe, majd utána az agyat is!. az érzékeljük a váratlant, a titokzatosat, az ismeretlent, ami lelkünket igazi, intenzív és mély érzelmi állapotba hozza!” bár russolo művei nem igen hasonlítanak a modern zajzenére, úttörő alkotásai nem hagyhatók figyelmen kívül, mivel alapvető állomásai voltak az e kategóriába tartozó számos műfaj fejlődésének. russolot, sok más futurista művészhez hasonlóan, gyakran hozzák kapcsolatba az olasz fasizmussal. egyrészt kapcsolatot ápolt filippo tommaso marinetti futurista művésszel és költővel, az 1919-es fasiszta kiáltvány társszerzőjével. másrészt russolo mussolini kormánya által támogatott kiállításokon mutatta be munkáit. életrajzírója, luciano chessa szerint egyesek megpróbálták russolo fasizmussal való kapcsolatát kitörölni a életrajzából, de 1933-as végleges visszatérése olaszországba és az ezt követő írásai mussolini rendszerének elfogadását és hűségét jelezték.
luigi russolo 1947. február 6-án hunyt el.

luigi russolo

balilla pratella egyik kompozíciójának 1913-as zenekari előadása hatására, 1913 március 11-én írt neki egy levelet, amelyet mára a "l'arte dei rumori” (a zajok művészete) című kiáltványként ismerünk. a kiáltvány 1916-ban kibővítve jelent meg könyv alakban. a levélben russolo azt állítja, hogy az ipari forradalom a modern ember számára nagyobb lehetőséget adott az összetettebb hangok érzékelésére, hogy az emberi fül hozzászokott a városi ipari hangzásvilágának sebességéhez, energiájához és zajához; továbbá ez az új hangzásvilág új hangszerelési és kompozíciós hozzáállást igényel. számos következtetést javasol arra vonatkozóan, hogy az elektronika és más technológiák miként teszik majd lehetővé a futurista zenészek számára, hogy "a hangszínek korlátozott választékát, amellyel a mai zenekarok rendelkeznek, a megfelelő szerkezetekkel előállított zajok hangszíneinek végtelen választékával helyettesítsék."
részletek a pratellanak írt levélből:

"kedves balilla pratella
nagyszerű futurista zenész,
1913. március 9-én, a római costanzi színházban az ön futurista zenéje,- melyet egy hatalmas zenekar adott elő -, védelmében véres győzelmet arattunk a négyezer hagyomány kedvelővel vívott ökölharcban. amikor hirtelen egy új művészet képe megfogalmazódott meg bennem, amelyet csak az ön zsenialitása képes létrehozni: csodálatos újításainak logikus következménye, "a zajok művészete". Az ókorban az élet nem volt más, mint csend. a zaj valójában csak a 19. században, a gépek megjelenésével született meg. ma a zaj uralkodik az emberi érzékek felett. több évszázadon át az élet csendben, vagy némán folydogált. a leghangosabb zajok nem voltak sem intenzívek, sem hosszan tartóak, sem változatosak. valójában a természet, a viharokat, hurrikánokat, lavinákat, vízeséseket és néhány kivételes földmozgást kivéve, általában csendes. ezért az ember alaposan meglepődött az első hangoktól, amelyeket egy nádszálon lévő lyukból vagy egy kifeszített húrból hallott.
a primitív emberek a hangnak isteni eredetet tulajdonítottak, ezért vallásos tisztelet övezte, és a papok privilégiuma volt, akik ezáltal új misztériummal gazdagították szertartásaikat. így alakult ki a hangnak mint valami különálló, az élettől eltérő és független dolognak a felfogása. ennek eredménye a zene volt, egy fantasztikus világ, amely a valóság fölé helyeződött, egy sérthetetlen és szent világ. ez a hieratikus légkör szükségszerűen lelassította a zene fejlődését...

...a zeneművészet mindenekelőtt arra törekedett, hogy a fülnek kedves harmóniákkal kedveskedjen. napjainkban a zeneművészet a hangok erőszakosabb, legfurcsább és legdiszonánsabb ötvözetére törekszik. így közeledünk a zaj-hanghoz. a zene e forradalma párhuzamosan zajlik az emberi munkában részt vevő gépek egyre nagyobb mértékű elterjedésével. a nagyvárosok lüktető légkörében éppúgy, mint a korábban csendes vidéken, a gépek ma már olyan sokféle változatos zajt keltenek, hogy a tiszta hang a maga kicsinységével és egyhangúságával ma már semmilyen érzelmet nem tud kiváltani.
érdeklődésünk felkeltése érdekében, a zene a bonyolultabb polifónia és a hangszerek hangszíneinek és színezeteinek nagyobb változatosságának keresésévé fejlődött. megpróbálta elérni a disszonáns akkordok minél bonyolultabb egymásutánját, ezzel előkészítve a terepet a zenei zajnak. egyre bonyolultabb, disszonáns hangzásra törekedtek, ezzel előkészítve a terepet a zenei zajnak. korábban az ember nem tudta volna elviselni azt diszharmonikus intenzitást, amelyeket a mi zenekaraink produkálnak; ugyanakkor a fülünk ráhangolódott a modern, zajokban gazdag életre. a zenei hangzás azonban túlságosan korlátozott a hangok változatosságában és a minőségégében.... mindenáron meg kell szabadulnunk a tiszta hangzás korlátaitól, és élni kell a zaj-hangok végtelen változatosságával.
minden hang az előre ismert és várható, ami a hallgatót untatja, az újító zeneszerzők minden erőfeszítése ellenére. elegünk van már a nagy mesterek harmóniáiból. sokkal több örömet okoz nekünk a trolibuszok, autók és más járművek, és a hangos tömeg hangjainak elképzelt kombinációi.
Egyesek szerinta zaj kellemetlen a fülnek. de a zajok forrása meglepően sokféle lehet, a mennydörgés, a szél, a vízesés, a folyók, a patakok, a levelek, ló vágtatásának, a kocsik hangja, a víz, a levegő és a gáz gurgulázását a fémcsövekben, a motorok dübörgéset, a dugattyúk emelkedése és süllyedése, a gépi fűrészek hangja, az ostorok csattogása, a vasútállomások, vasöntödék, textilgyárak, nyomdák, erőművek és metrók hangja. és nem szabad megfeledkeznünk a modern hadviselés egészen új zajairól sem.
rögzíteni kívánjuk a zajra jellemző rezgés mértékét vagy hangmagasságát, mivel a zajok abban különböznek más hangoktól, hogy szabálytalan és rendszertelen rezgésűek (a tempó és az intenzitás tekintetében). minden zaj rendelkezik egy hangmagassággal. ennek a jellemző hangmagasságnak a megléte ad lehetőséget e zajok osztályozására, vagyis arra, hogy megadjuk egy zajnak a hangmagasságok bizonyos változatosságát anélkül, hogy elveszítenénk a hangszínt, amely jellemzi és megkülönbözteti. a forgó mozgással gyorsításával vagy lassításával lehet elérni a hangok teljes emelkedő és ereszkedő skáláját. a zaj életünk mindenpillanatát kíséri. a zaj ismerős számunkra. a zajnak megvan az ereje, hogy visszaadja nekünk az életkedvünket.
a zajok művészete a fő érzelmi erejét abból a különleges akusztikai élményből nyeri, amely az ihletett művész a zajok kombinálásából nyer. a futurista zenekar hat zajkategóriája, amelyet hamarosan mechanikusan kívánunk megvalósítani."

"a zajok művészete" a xx. századi zeneesztétika egyik legfontosabb írása, amely komoly befolyással volt az utána következő zenészekre, művészekre. figyelemre méltó, ahogyan kategorizálja a hangzástereket, a hangokat, a számára kevésnek bizonyuló zenekari hangzásokat és a kívánatosnak tekintett zajokat. a futurista „zenekar” zajos hangzásait 6 kategóriába sorolja, melyek leírására főleg hangutánzó szavakat és különböző hangforrások és az azokat megszólaltató gesztusok kifejezéseit használja:
1. dörgések, robbanások, sistergések, durranások;
2. sípolások, sziszegések, pöfékelések;
3. suttogások, morgások, motyogások, dörmögések, bugyogások;
4. csikorgások, nyikorgások, zörgések, zúgások, ropogások, kaparások;
5. fémek, fák, bőrök, kövek, edények ütögetéséből származó zajok;
6. állatok és emberek hangjai, kiáltások, sikítások, rikoltások, jajveszékelések, huhogások, vonítások, halálhörgés, zokogások.

luigi russolo - l’arte dei rumori (1916-os kiadás)

russolo szerint minden zaj rendelkezik egy elsődleges hangmagassággal (esetleg többel), ami dominál a hangzásban. azt azért nem szabad elfelejteni, hogy ekkor még nem voltak elektronikus hangszerek, így a futuristák csak teljesen akusztikus mechanikai szerkezeteket tudtak használni. ennek alapján meg lehet érteni russolo elképzelését a hangszínek vezérléséről. russolo azonban előrevetíti azt az időt is, amikor többféle zajt többféle módon lehet majd vezérelni.
a kiáltványok megjelenése után a futurista zenészek létrehozták első hangszerüket, a luigi russolo által feltalált hangszert, az intonarumorit. az intonarumori (más néven zajintonáló) a kísérleti hangszerek egy csoportja. russolo azért építette ezeket a hangszereket, hogy a "zajok művészete" című kiáltványában felvázolt zenét előadhassa. a hangszerek teljesen akusztikusak voltak, nem elektronikusak. az intonarumori egy fadoboz, melyhez fémtölcsért erősítettek. a dobozok különböző típusú belső szerkezettel rendelkeztek, hogy különböző típusú zajokat hozzanak létre. a dobozon belül, a dobozhoz bél vagy fémhúr volt rögzítve. ezenkívül belül volt még egy forgatható fa vagy fémkerék, ami megzörgette vagy meghajlította a húrokat, ily módon rezgésbe hozva azokat. a kerék különböző alakú lehetett. maga a fadoboz akusztikus rezonátorként működött. sok hangszer tetején volt egy fogantyú, amellyel a húrfeszességét lehetett változtatni. a kerék forgatásával, illetve a húr feszességének változtatásával, lehetett a hangmagasságot változtatni, a dobozhoz erősített kürt pedig felerősítette a hangot. a fakerék alakjától függőt, milyen gyakran, illetve milyen erővel ér a húrhoz. a dobozok által kiadott hangokat a kerék forgásának sebességével, és a húr feszességével lehetett szabályozni. összesen 27 féle intonarumori készült, hangzásuk szerint osztályokba sorolták őket, például: gracitadore (brekegő), crepitatore (törő), stroppiccitatore (csiszatoló), scoppiatore (repedő), sibilatore (fütyülő), gorgogliatore (bugyogó), uluatore (huhogó), ronzatore (zümmögő). mivel az intonarumori akusztikus hangszer volt, nem tudott túl hangerővel megszólalni. amint az elnevezésekből kiderül, a különféle intonarumorik különböző típusú zajokat adtak ki.

luigi russolo 1914-es intonarumori szabadalma

1913. június 2-án a modenai teatro storchi színházban tartott futurista est során, luigi russolo bemutatta a közönségnek intonarumori („zajkeltők”) sorozatának első példányát, a scoppiatore-t, amely megdöbbentő hangokat produkált.

luigi russolo - scoppiatore

1913-14-ben zajkoncerteket adott milánóban (lázadást okozva), genovában és londonban. az első világháború után továbbiak koncertek következtek. russolot a mai elektronikus zene úttörőjének tekintik. "gran concerto futuristico" című művének 1917-es előadását a közönség részéről erős elutasítás és agresszió fogadta, ahogy azt maga russolo is megjósolta.

russolo kiáltványának megjelenése után egy évvel, ugyan avval a névvel modenában megszervezték első zenei zaj-koncertjüket, amelyen különböző akusztikus zajkeltő eszközöket használtak. russoloék a ’10-es és a ’20-as években több koncertet adtak európában, így sok különböző nemzetiségű ember hallhatta a „jövő zenéjét”. több vezető zeneszerző, nevezetesen ravel és sztravinszkij úgy vélte, hogy ezek a hangszerek érdekes lehetőségeket nyitottak meg. edgard varèse is nagy hatással volt az új hangszer. (varèse "ionizáció" című korszakalkotó darabjában a ritmikus sejtek terjeszkedését és variációját mutatja be, a cím pedig a molekulák ionizációjára utal. ahogy később írta: „nem annyira zeneszerzők, mint inkább természeti tárgyak és fizikai jelenségek voltak rám hatással.” varèse elismerte, hogy luigi russolo és filippo tommaso marinetti hatása a mű komponálásában szerepet játszott.)

.

luigi russolo - crepitatore

russolo hangszereinek nagy része a a második világháború alatt, párizs bombazása alatt megsemmisült. más példányok egyszerűen eltűntek. szerencsére azonban még vannak eredeti vázlatok, valamint néhány eredeti hangszerrel készült hangfelvétel. e források alapján három rekonstrukciós gyűjtemény létezik. az olasz futurizmus 100. évfordulójának megünneplése keretében luciano chessa vezetésével elindítottak egy rekonstrukciós projektet russolo legendás intonarumori hangszereinek pontos másolatainak elkészítésére. azóta a különböző utólag épített szerkezetekkel sokan adtak koncerteket, készítettek felvételeket.

egy ilyen projekt volt az az intonarumori orchestra 2002-es eőadása, ahol az intonarumori másolatait használták. az intonarumorik 1986-ban készültek a tama művészeti egyetem néhai professzora, kuniharu akiyama által vezetett produce course projektje keretében. a zenekart 6 japán zenész, atsuhiro ito, otomo yoshihide, sachiko m, taku sugimoto, tetuzi akiyama, toshimaru nakamura hozta létre. az előadás anyaga "intonarumori orchestra" címűmel 2004-ben jelent meg. a lemez mind a hattól művésztől tartalmaz egy-egy kompozíciót. az élő előadáson 6 féle intonarumorit,- ululatore, crepitatore, scoppiatore, rombatore, stropicciatore, ronzatore -, használtak, amelyek a terem egyik sarkában voltak elhelyezve.

Various – Musica Futurista (,2xCD, Cramps Records – CRSCD 046/047) CD2

Parte Seconda

00:08:07 1. Luigi Russolo - Risveglio Di Una Città (1913)

00:08:43 műsorismertetés (folytatás)

00:16:48 2. Luigi Russolo - Esempi Sonori Di:
00:16:48 a Crepitatore
00:17:33 b Ululatore
00:18:18 c Gracidatore
00:19:04 d Gorgogliatore
00:19:32 e Ronzatore
00:19:58 f Arco Enarmonico

00:20:26 műsorismertetés (folytatás)

00:22:07 3a Antonio Russolo - Corale
00:24:07 3b Antonio Russolo - Serenata 1924

00:26:43 műsorismertetés (folytatás)

Daniele Lombardi – Musica Futurista (2010, 8xCD, Mudima Ed. Musicali – crsbox0101, Cramps Records – 001-008)

Daniele Lombardi – Musica Futurista (2010, 8xCD, Mudima Ed. Musicali – crsbox0101, Cramps Records – 001-008) CD1

Prima Antologia di Musica Futurista. Arte Dei Rumori

00:28:36 15. Luigi Russolo - Risveglio Di Una Città (1913)
Luigi Russolo - Esempi Sonori di Intonarumori:
00:29:12 16. Gorgogliatore
00:30:38 17. Ronzatore
00:31:41 18. Ululatore
00:33:23 19. Crepitatore

00:34:27 14. Antonio Russolo - Corale per Intonarumori e strumenti
00:37:01 15 Antonio Russolo - Serenata per Intonarumori e strumenti

00:38:57 műsorismertetés (folytatás)

Intonarumori Orchestra – Intonarumori Orchestra (2004, CD, Off Site – OFF-SITE 004)

00:41:03 1. Atsuhiro Ito - Russolo Phone
00:49:18 3. Tetuzi Akiyama - Future Circuit

00:56:48 műsorismertető (folytatás)

00:57:20 2. Sachiko M - Intonarumori*

00:59:04 műsorismertető (folytatás)
00:59:28 vége