180 fok - Melyik asszonyra szavaz a választásokon az író?

Könyv-Kult Bibliopod

Megemlékező, tisztelgő adással rukkolt elő ezúttal a 180 fok – A kultúra ellenpontjai című könyves podcast. Nelhiebel Gábor és Pöltl Oxi Zoltán ezúttal a tavaly decemberben elhunyt Onagy Zoltán író, publicista utolsó kötetéről beszélgetett. A műsor érdekessége, hogy míg az előbbi tag nem találta túlságosan megkapónak a Két választás Magyarországon című kisregényt, addig az utóbbi erős tetszését fejezte ki. Az adásból így az is kiderül, hogy vannak, akik kevésbé fogékonyak a szépirodalomra, s inkább – amolyan reálértelmiségként – a tudományos könyveket részesítik előnyben. Ezzel szemben áll a mondhatni a humán értelmiségi beállítottság, ahol az irodalom nélkül nemigazán elképzelhető az élet értelmezése. Onagy Zoltán – Mikszáth Kálmán művével azonos című – kisregénye egy különös, furcsa história elbeszélése, melyben a feleségével tanyán, farmon élő főhős, aki nem mellesleg író, a fővárosba megy, hogy eleget tegyen egy főszerkesztői invitálásnak. A történet a 2002-es országgyűlési választások napjaiban játszódik, bár a főhőst ez nemigazán érdekli, sőt, egy hirtelen jött lehetőséget kihasználva, Budapesten egy delnővel való találkozás után annak karjaiba veti magát. A sztori innentől kezdve – akárcsak az Ingmar Bergman filmekben – a férfi és a nő szerelmi násztáncának filozofikus, dialektikus fejezetévé alakul át. S míg a tévében és rádióban egyre-másra jönnek a választással kapcsolatos hírek, a csélcsap férj újdonsült szeretője ágyából szemléli napokon át a külvilágot, de leginkább kettejük szerelmi lángolásából született új világot. A kérdés persze mindvégig ott lebeg a főhős, a kisregény olvasója és a podcast két műsorvezetője feje fölött: mi lesz akkor, ha a parázna férfinak egy napon végül csak haza kell térnie feleségéhez? Mit fog szólni az „örök asszony”? Onagy már nem először, de sajnálatosan utoljára dalolta meg ezt a témát, a felesége mellől a nagyvilág legkülönfélébb nőszemélyei mellé ideiglenesen szeretőnek elszegődő férj históriáját. Ebbéli prózái valahol Federico Fellini vagy Jancsó Miklós, Hernádi Gyula műveivel azonosak: nem moralizálnak, csupán bemutatják a történést, a házastársát megcsaló férfi önző vagánykodását.